Te vagy
Te vagy a szív, mely bennem dobog,
Te vagy a vér mely bennem csobog.
Te vagy az ihlet, mellyel írok,
Te vagy a könny, mellyel sírok.
Te vagy a szem, mellyel látlak,
Te vagy a vágy mellyel várlak.
Te vagy a száj, mellyel csókollak,
Te vagy az íz, mellyel kóstollak,
Te vagy a lélek, mely engem éltet,
Te vagy az ábránd, mellyel képzellek.
Te vagy a Herceg, aki eljön értem,
Te vagy az, akit az égtől kértem.
Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz,
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz!
„Elválni könnyű, feledni nehéz,
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet, hogy könnyen, feledve búcsúzunk,
De fájni fog, ha majd találkozunk.
Csak a sors tudja oka, mi lehet,
Akkor majd búsan lesütöd fejed.
Százszor megállnál, de mégis tovább mész,
Elválni könnyű, feledni nehéz.”
„Higgy, remélj, szeress,
De sorsodat ne add fel csalfa álmokért,
Mert kínos lesz az ébredés,
Ha az álom véget ér!”
„Ki másokat boldoggá tud tenni,
Maga is boldog lesz sokat.
Mert nincs nagyobb öröm a földön,
Mint boldoggá tenni másokat.”
„A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Ha megosztod, mégse fogy,
Inkább úgy lesz még nagyobb!”
„Tanulj meg az élet útján
Mosolyogva járni,
Tanulj meg a boldogságra
Türelmesen várni.
Tanuld meg, hogy az ifjúság
Csak múlandó álom,
Őrizd meg az emlékét,
Hogy soha el ne szálljon!”
„Mint hegyi patak,
Mely eget tükröz vissza.
Lelked is maradjon,
Hófehér, tiszta.
Szeresd szüleidet,
Testvért, jó barátot.
Segítsd a gyöngébbet,
Ha fáradni látod.
Hálát ne várj soha,
Az élet úgy rohan,
Megköszönni a jót
Elfelejtik sokan!”
„Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük egymásról, ő boldog talán,
S irigy kedvünk is egy vidám szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai vidámak, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
HAZUGSÁG AZ EGÉSZ ÉLETÜNK,
HISZ AKKOR IS SÍRUNK, HA NEVETÜNK!”
„Ne higgy a hazug férfi szónak,
Akik csak szokásból udvarolnak.
Ma Neked mondja, hogy szeret,
Holnap másnak mondja ugyanezt.
De egy, ki szemedbe néz és hallgat,
Nem hízeleg, nem szavalgat.
Annak add oda szívedet,
Mert ő lesz az, ki igazán szeret.”
„Ha csókra áll a szád, tedd rá a kezed!
Soha ne tudja meg, mi az élvezet.
Mert ha egyszer megtudod, örökké kívánod
S lesz idő, amikor megbánod!”
|