Te vagy
Te vagy a szv, mely bennem dobog,
Te vagy a vr mely bennem csobog.
Te vagy az ihlet, mellyel rok,
Te vagy a knny, mellyel srok.
Te vagy a szem, mellyel ltlak,
Te vagy a vgy mellyel vrlak.
Te vagy a szj, mellyel cskollak,
Te vagy az z, mellyel kstollak,
Te vagy a llek, mely engem ltet,
Te vagy az brnd, mellyel kpzellek.
Te vagy a Herceg, aki eljn rtem,
Te vagy az, akit az gtl krtem.
Te vagy a kz, mellyel hozzm rsz,
Te vagy a mindenem, mert bennem lsz!
„Elvlni knny, feledni nehz,
A szv a mltba ezerszer visszanz.
Lehet, hogy knnyen, feledve bcszunk,
De fjni fog, ha majd tallkozunk.
Csak a sors tudja oka, mi lehet,
Akkor majd bsan lestd fejed.
Szzszor megllnl, de mgis tovbb msz,
Elvlni knny, feledni nehz.”
„Higgy, remlj, szeress,
De sorsodat ne add fel csalfa lmokrt,
Mert knos lesz az breds,
Ha az lom vget r!”
„Ki msokat boldogg tud tenni,
Maga is boldog lesz sokat.
Mert nincs nagyobb rm a fldn,
Mint boldogg tenni msokat.”
„A szeretet drga kincs,
Fldn ennek prja nincs.
Ha megosztod, mgse fogy,
Inkbb gy lesz mg nagyobb!”
„Tanulj meg az let tjn
Mosolyogva jrni,
Tanulj meg a boldogsgra
Trelmesen vrni.
Tanuld meg, hogy az ifjsg
Csak mland lom,
rizd meg az emlkt,
Hogy soha el ne szlljon!”
„Mint hegyi patak,
Mely eget tkrz vissza.
Lelked is maradjon,
Hfehr, tiszta.
Szeresd szleidet,
Testvrt, j bartot.
Segtsd a gyngbbet,
Ha fradni ltod.
Hlt ne vrj soha,
Az let gy rohan,
Megksznni a jt
Elfelejtik sokan!”
„Olyan furcsk vagyunk mi emberek,
A lelknk sr, az ajkunk nevet.
Azt hisszk egymsrl, boldog taln,
S irigy kedvnk is egy vidm szavn.
Azt hisszk, ha a msik szeme ragyog,
Gondolatai vidmak, szabadok.
S nem vesszk szre, dehogy vesszk szre
Hogy knnyek gnek csillog szemben.
Klnsek vagyunk mi emberek,
A lelknk sr, az ajkunk nevet.
HAZUGSG AZ EGSZ LETNK,
HISZ AKKOR IS SRUNK, HA NEVETNK!”
„Ne higgy a hazug frfi sznak,
Akik csak szoksbl udvarolnak.
Ma Neked mondja, hogy szeret,
Holnap msnak mondja ugyanezt.
De egy, ki szemedbe nz s hallgat,
Nem hzeleg, nem szavalgat.
Annak add oda szvedet,
Mert lesz az, ki igazn szeret.”
„Ha cskra ll a szd, tedd r a kezed!
Soha ne tudja meg, mi az lvezet.
Mert ha egyszer megtudod, rkk kvnod
S lesz id, amikor megbnod!”
|